A MAMA

Elmentél mama, elmentél.

Itt hagytál engem árván,

Mint a tűznek hamvadó parazsa,

Kihűlve fekszel, egy hideg tálcán.

Ó mama! A végtelen elrabolt téged,

Beteg szíved hűtlen elhagyott,

Esténként figyelem a messzeséget,

Csak még egyszer lássalak ott.

Látom az óriás fekete madarat,

Csőrében téged elragad.

Ó mama nincsenek rá méltó szavak,

Mily fájdalmat jelent a pillanat.

Apró lakásunkba a gondolatom,

Meg-megidéz téged.

Drága mama csak a tudat

Vet véget minden képzelgésnek.

A fájdalom kínoz, mit belül érzek,

Ezzel büntet életem,

Láthatatlanul a szívemből vérzem,

Mert már nem vagy itt velem.