A reggel

Hajnal hűs fényén

ásít át a reggel,

Ahogy az enyészet,

múlik a meleggel.

Házak ölelésén

enged a köd rostja,

rég elhult erények,

könnyeit tapossa.

Majd felpattan a széle,

a csendesülőnek,

és az alvó vágyból

vad virágok nőnek.

Kik az elmúlt téllel

sírva jégbe fagytak,

most végre láthatják

mosolyát a napnak.

S ott áll a szírt fokán,

nem baj, hogy oly kemény,

csak tarthassa a fényt,

gyengülő tenyerén.