Napkelte
Mert holnap is felkél a nap,
és leesik újra a hó.
Üresen marad még egy szék,
vagy eltalál ismét egy szó.
Látod, a pille messze száll
bebábozódik a világ.
Fájhat újra a néma csend
s régi magból nőhet virág
dalold csak halkan éneked
tán egy madár veled dalol.
Nézd, vonulnak a fellegek
s a hold is kel már valahol.
Csillan a tóban, a csillag éj,
harmatot terem a friss idő.
Álmodj! S köréd az április,
újabb talányos napokat sző.